Kettős bírságolás dohánytermékek jogellenes forgalmazása miatt

2015.05.17.    Dr. Béres-Deák Attila

A Nemzeti Dohányboltok megjelenésével köztudottan csökkent a dohánytermékek legális forgalmazásásának mennyisége. Sajnálatosan ez nem a dohányzásról leszokás magasabb számának, hanem az illegálisan forgalomba kerülő dohánytermékek nagyobb mennyiségének tudható be.

Ezt a jelenséget a NAV pénzügyőrei is észlelték és fokozottabb ellenőrzési tevékenységet folytattak az utóbbi időben. Ezen fokozott ellenőrzési tevékenységük kapcsán a felderített jogsértések szankcionálása terén egyre többször folytatnak a kettős eljárás (latinul “ne bis idem”) jogelv és tételes jogi rendelkezés tilalmába ütköző bírságolás és büntetőeljárás együttes kezdeményezési gyakorlatot.

Amennyiben még nem értékesített, magyar adójeggyel nem rendelkező dohánytermékeket lelnek fel az ellenőrök, akkor jövedéki igazgatási eljárást indít a hatóság, és a dohánytermék belföldi értékének kétszeresének megfelelő jövedéki bírságot szab ki. Ezt követően vagy ezzel egy időben büntetőeljárást is kezdeményez a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező pénzügyi nyomozó szervnél.

A hivatkozott büntető törvényi tényállás a Btk. 379.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző jövedéki adózás alól elvont termékre vonatkozó orgazdaság (un. jövedéki orgazda az, aki a jövedéki adózás alól elvont terméket vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik).

A kettős jogi eljárással kapcsolatban az aggály a következő:

Régi római jogi elv, hogy ugyanazon személy, ugyanazon tényállás szerinti cselekménye miatt csak egyszer vonható felelősségre. Ez az elv latinul: Ne bis id idem.

Ezt a jogelvet a magyar jogalkalmazás eddig a kétszeres büntetőeljárás megindításának tilalmára alkalmazta, alkalmazza. A már 11. évében lévő európai uniós tagságunknak köszönhetően ezen jogalkalmazási gyakorlatunkat meg kell változtatnunk és olyan közigazgatási szankciókra is ki kell terjeszteni, melyek büntető jellegűek.

Az Európai Unió Alapjogi Chartaja rendelkezik a kétszeres eljárás tilalmáról. A Charta is büntetőeljárást említ, de az Európai Unió Bíróság joggyakorlata ezt kiterjesztette a büntető jellegű közigazgatási bírságokra is.

A közigazgatási bírságok, mint jövedéki bírságok  jellegük szerint lehetnek: mulasztást szankcionálóak, eljárás előbbre vitelűek, adóbevétel  csökkenést  kompenzálóak és büntetők.

Az Európai Unió Bírósága több ítéletében megfogalmazta, hogy a “Ne bis in idem” jogelvébe akkor nem ütközik a közigazgatási szankció és büntetőeljárási szankció együttes alkalmazása, ha a közigazgatási szankció nem büntető jellegű.

dohánytermék, büntető eljárás, európai unió, ne bis id idem


Dohánytermékek illegális kiskereskedelme tevékenység szankcionálása és a „Ne bis in idem” jogelv

2015.01.20.    Dr. Béres-Deák Attila

A Nemzeti Dohányboltok intézményesítésével a dohánytermékek jogszerű (legális) értékesítése jelentősen visszaesett. Ez a tény sajnálatosan nem a dohányzásról való leszokás növekedésének, hanem a törvényes beszerzési csatornák szűkülésének, a nem törvényes beszerzési források felé történő elmozdulásnak köszönhető.

Erre válaszlépésként a NAV pénzügyőri szervei fokozott ellenőrzési és felderítési tevékenységet folytatnak a törvényes út kikerülésével forgalomba hozott dohánytermékek piacra kerülése ellen.

Ezen tevékenységük kapcsán viszont figyelmen kívül hagyják a kétszeres eljárás, latinul a „Ne bis in idem” tilalmába ütköző alkotmányos és tételes jogi elv és jogszabályi rendelkezések alkalmazását.

A még nem értékesített, magyar adójegy nélküli dohánytermék feltalálása esetén közigazgatási eljárást indítanak. Az eljárás során kiszabják a lefoglalt dohánytermék kiskereskedelmi értéke kétszeresének megfelelő jövedéki bírságot, majd büntetőeljárást kezdeményeznek az ún. jövedéki orgazdaság bűncselekmény elkövetése miatt. Teszik ezt a jogszerűség látszólagossága miatt.

Valóban jogszerű a kettős eljárás?

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának szabályairól rendelkező 2003. évi CXXVII. törvény valóban jövedéki bírság kiszabását teszi lehetővé a magyar adójeggyel nem rendelkező dohánytermék forgalmazása esetében. Ezen cselekmény vonatkozásában a Büntető Törvénykönyvünk 379.§-a is tartalmaz szankciót ún. jövedéki orgazdaság elkövetése kapcsán.

Az idézett jogelv álláspontom szerint e kettős eljárást kizárja. A közigazgatási eljárásban kiszabott büntető szankciót, valamint ugyanazon cselekmény miatt kiszabott büntető szankciót a joggyakorlat mára kikristályosodva egy joghátrányként kezeli.

Az Európai Unió bírósága a C-617/10. számú Aklagen kontra Hans Akerberg Franson ügyben kinyilatkoztatta, hogy a közigazgatási szankció és büntető szankció együttes alkalmazása ugyanazon tényállás és eljárás alá vont személy vonatkozásában akkor nem ütközik az Európai Unió Alapjogi Charta  50. cikke (Ne bis id idem) rendelkezésébe, ha a közigazgatási szankció nem büntető jellegű.

Már pedig a jövedéki bírság büntetőjellegű. Nem a kieső jövedéki adót rendeli kompenzálni a bírság, mert a határozatokban is rendre utalnak arra, hogy a lefoglalt dohány-termék után adó fizetési kötelezettség nem keletkezik. Kimondottan az elkövetést bünteti. Bünteti még pedig az objektív felelősség alapján.

Objektív a felelőssége annak, aki a jogsértést tudatán kívül követte el és a jogalkotó, jogalkalmazó ezen tudattartalomtól függetlenül szankcionálja a jogsértést. Ezt az objektív szankciót igazából a vámigazgatási bírság tekintetében vezette be a jogalkalmazásunk 1995. évben. A saját jogérzékem tiltakozik az objektív felelősség megállapítása és szankcionálása ellen, mert sem a generális, sem a speciális prevencióra nem alkalmas.

Az ember, főleg a magyar ember kényes arra, hogy ha fizetnie kell valamiért, akkor annak legyen ellentételezése, ha pedig valamilyen bírság miatt kell fizetnie, annak legyen olyan alapja, amelyben ő vétkes.

E kitérő után folytatom értekezésemet az alapfelvetés tekintetében. Ha a közigazgatási szankció (jövedéki bírság megfizetésére kötelezés) büntetőjellegű, akkor ugyanazon személy, ugyanazon elkövetett cselekménye miatt nincs helye büntetőeljárás bevezetésének. Nincs helye, mert a büntetőeljárásban esetlegesen születendő marasztaló határozatban előírt joghátrány nem lesz magasabb, csak még hátrányosabb sem, mint a közigazgatási határozatban szereplő joghátrány.

A büntetőeljárás alá vonás a mai viszonyok között maga már joghátrány.  Tárgyalásról tárgyalásra kell járni. Ez maga több ezer forint költséget jelent. Védő, terhelt külön megjelenési költsége, ügyvéd munkadíja.

Egy konkrét jogeset kapcsán a közigazgatási eljárás és büntetőeljárás adatai szerint ugyanazon terhelt, ugyanazon cselekménye kapcsán két különböző elkövetési érték került megállapításra. Közigazgatási határozat rendelkezése szerint 429.602,- Ft az elkövetési érték, a nyomozó hatóság szerint 700.236,- Ft. (Kíváncsian várom a Fővárosi Főügyészség erre is irányuló panaszomra történő válaszát.)

A kettős eljárás már ezért is magában hordozza a jogellenesség lehetőségét.  Közigazgatásilag 429.602,- Ft adó megfizetése, büntetőjogilag pedig 700.236,- Ft adó meg nem fizetése a minősítés alapja a konkrét jogesetben. Ez sem jogilag, sem a jogalkalmazás során nem megengedhető.

Jogi publikáció közzétételekor elengedhetetlen a „lege feranda” - jövőbeni jogalkotásra vonatkozó javaslat. Javaslom a minisztériumok jogszabályt szerkesztőinek- kodifikátorainak, hogy a jövedéki törvényt úgy módosítsák, amennyiben jövedéki bírságot szab ki a hatóság, abban az esetben nincs helye büntetőeljárásnak.

Nincs helye büntetőeljárásnak, mert a büntetőjogi szankció csak is a kettős eljárás tilalmában ütközhet. Nincs helye azért sem, mert feleslegesen terheli a büntető hatóságokat. Nem szolgálja a büntetés általános és különös megelőzési célját sem.

nav, dohánytermék, jövedéki bírság, kettős eljárás


Távközlési és informatikai szolgáltatások változó adózási szabályai

2014.11.26.    Dr. Béres-Deák Attila

Mint minden év első napja, a következő évi is számos adó változásokkal jár. Az európai uniós szolgáltatók magánszemélyek számára nyújtott távközlési és műsorszórási szolgáltatásai, valamint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásai az igénybevevő (vásárló) tagállamában lesznek adókötelesek.

Az igénybevevő tagállamának meghatározása a legfontosabb az adózás, adóztatás vonatkozásában. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik tagállam ÁFA-kulcsával számol a szolgáltató, és milyen ÁFA-kulcs szerint fizet a szolgáltatást igénybevevő magánszemély.

Kis kitekintés az egyes tagállamok által alkalmazott ÁFA-kulcsok terén. Málta, Ciprus 5%, Svédország, Dánia 25%, Szlovákia 20%, Románia 24%, Horvátorzság 22%, Szlovénia, Ausztria 20%. Magyarországon 27%.

Az új szabályozás különbözö vélelmeket állít fel az igénybevétel helyének meghatározására. Ilyen vélelem például:

  • az igénybevevő fizikai jelenléte, amennyiben megállapítható (wifi hotspot, internet kávézó, étterem, szálloda esetén)

  • A közösségen belül bejegyzett személyszállítást végző hajó, repülőgép, vonat vagy autóbusz esetén az indulási ország

  • Vezetékes hálózat esetén a hálózat telepítési helye

  • Mobil hálózatok esetén a SIM kártyát kibocsátó ország

Ha ezek a vélelmek sem segítenek, akkor az igénybevevő számlázási címe, eszközének IP címe. Dekóder vagy kódkártya használata esetén az a hely, ahol ezek találhatók fizikai valóságukban.

Online piacterek esetén, ahol a szolgáltató sem határozható meg egyértelműen, a piacteret üzemeltetőt kell a szolgáltatás nyújtójának tekinteni, kivéve ha szerződéssel igazolni tudja a konkrét szolgáltatás nyújtójának személyét.

 

Hogyan érinti ez a változás a kereskedőket?

Bevezetésre kerül az úgynevezett egyablakos rendszer (MOSS - mini-one-stop-shop). Ennek lényege, hogy az értékesítő a saját államában vallja be és fizeti meg az ÁFÁ-t. A tagállamok ezt a megfizetett adót osztják el egymás között. Az ÁFA-kulcs viszont az vásárló tagállama szerinti adó kulcs lesz.

Hogyan érinti ez a vásárlókat?

Tekintettel arra, hogy Magyarországon van a legmagasabb adókulcs (27%), a magyar fogyasztók számára nem változik semmi az új szabályozás bevezetésével, amennyiben magyar honosságú szolgáltatótól vásárolnak.

A mostaninál viszont előnytelenebb helyzetbe kerülnek a magyar fogyasztók, amennyiben külföldi szolgáltatót vesznek igénybe. Míg például korábban egy máltai webshopból vásárolva csak 5%-os ÁFÁ-t kellett megfizetnünk, addig ez január elsejétől 27%-ra ugrik, mintha csak itthon vásárolnánk.

adó, változás, internet, áfa


Egy idén januárban ún. deviza-hiteles perben hozott ítélet margójára

2014.02.25.    Dr. Béres-Deák Attila

A Fővárosi Törvényszék 2014. január hónpban meghozott első fokú ítéletében a következő megállapítást tette többek között:

A felek között kötött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen.

Indoklásának lényege erre a megállapításra vonatkozóan a következő:

A vételi jog a Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint maximálisan 5 évre köthető ki. Az ettől eltérő megállapodás semmis. Az a tény, hogy a hitelező pénzintézet ezt egy újabb szerződéssel kívánja meghosszabbítani jogszabály megkerülésére irányul, tehát ez okból is semmis. A kereseti kérelmet ugyan nem ismerem, de vélhetőleg nem hivatkozott - az általam korábbi blog bejegyzéseimben is említett - azon semmisségi okra, miszerint a zálogjogi szabályok megkerülésére is irányult.

Többen intéztek hozzám kérdést, hogy aláírják-e a pénzintézetek szerződési ajánlatát a vételi jog újabb öt évre történő meghosszabbítására. Ebből a bírósági ítéletből is következik, hogy ne írják alá. Akik már aláírták, azok sem veszítik el a vételi joggal lekötött gépjárművet, ingatlant, mert a semmisségre ebben az esetben is lehet hivatkozni. Egy lényeges dolog van, hogy a gépjárművet ne adják át a jelentkező „behajtóknak”, pénzintézeti követelés kezelőknek. Akkor sem, ha rendőrségi feljelentéssel, büntetőeljárással fenyegetőznek. Egyrészt ez polgári jogi jogvita, itt nincs helye büntetőeljárásnak. Másrészt a rendőrség nem fog lépni semmit, mert tisztába van ezen behajtói érvek jogellenességével. Amennyiben erőszakkal, tilos önhatalommal viszik el a gépjárművet - sajnos sok ilyen ügy van -, azonnal tegyenek rendőrségi feljelentést.

További bejegyzések a témában

devizahitel, semmisség, vételi jog


Új PTK: Házassági vagyonjogi rendelkezés egyéni vállalkozók esetében

2014.02.24.    Dr. Béres-Deák Attila

Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-én történő hatályba lépése kapcsán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az új törvény figyelmet fordít arra, ha a házastársak egyike egyéni vállalkozó. Az egyéni vállalkozóként szerzett jövedelem vagy keletkezett tartozás megosztása válás esetén elég nehézkes volt eddig. Mostantól viszont  a nem egyéni vállalkozó házastárs kérheti a bíróságtól a házassági vagyonközösség megszüntetését, ha az egyéni vállalkozó ellen végrehajtási eljárás indul, vagy olyan társas vállalkozó a házastárs, aki korlátlanul felel a társaság tartozásaiért.

Méltánytalan is lenne, hogy az a házastárs is kockáztassa a ráeső vagyonrészt, aki az egyéni vagy társas vállalkozások döntéseinek meghozatalában nem vett részt.

Akkor is lehetőség van a vagyonközösség megszüntetésére, ha a másik házastárs olyan mértékű tartozást halmozott fel, vagy szerződésen kívüli károkozással veszélyezteti a kérelmet előterjesztő vagyoni részesedést.

ptk, házastársi vagyonközösség, tartozás, egyéni vállalkozás