Hivatalos irat kézbesítése NAV módra

Levelet több féle képpen el lehet juttatni "A" pontból a "B" pontba. Eleink futárt alkalmaztak, aki gyalogosan, lóháton, a motorizáció megjelenésével motorkerékpáron, gépkocsival majd repülővel vitte a levelet a címzettnek. Párhuzamosan azért működött, működik a postagalamb igénybe vétele sőt mint tudjuk Szilágyi Erzsébet hollóval küldte ama bizonyos levelét. Apropó a holló. A holló a Magyar Posta szimbóluma. Ha már itt vagyunk a Magyar Posta már régóta vállalja leveleink kézbesítését. Ez esetben nincs más dolgunk a levél megírásán borítékolásán túl, hogy azt elvigyük a legközelebbi postahivatalba, lerójuk a nem kevés „bélyegrevalót” és bízzunk a pontos kézbesítésben. Ez meg is történik egy-két napon belül szinte teljes biztonsággal. A hivatalos iratok kézbesítése viszont teljes biztonsággal megtörténik, mert jogszabályi rendelkezés szerint azt tértivevénnyel ellátva kell feladni. Ezzel bizonyítható a feladás dátuma, az átvétel időpontja.

Nos mi a NAV legújabb gyakorlata? Nem bízva a Magyar Postában ún. hivatali kézbesítőkkel küldi levelét, akik "gyalog-galopp" módjára személyesen viszik a hivatalos levelet a címzetthez. Egy adott településen ez még költséghatékony is lehetne, főleg, ha több ilyen levelet kell egyszerre kézbesíteni. De már mondjuk Budapest-Gyöngyös viszonylatban, figyelembe véve az üzemanyag árakat, távolsági közlekedés díját nem annyira nevezhető annak. Bár lehet előnye is, mert munkát, megélhetést biztosít a kézbesítőnek, bevételhez juttatja a közlekedési társaságot stb.

Ezen bevezető után rátérnék egy konkrét eset ismertetésére, ami e sorok írójával történt meg, aki ügyvéd. Irodája székhelyétől 50 kilométerre tárgyal az ottani bíróságon egész nap. A tárgyalás szünetében megnézi az addig „lenémított” telefonját. Visszahívja a „nem fogadott hívás” számait. Az egyiknél egy férfi hang közli, hogy ő egy futár és egy küldeményt hozott. Kérdeztem, hogy mi az, “hivatalos levél” volt a válasz. Mondtam, hogy nem a vagyok a városban, adják fel postán.

Az esetet követő egy hét múlva felhív egy férfihang, hogy jogi problémája van az egyik budapesti vámhivatallal és sürgős jogi tanácsra lenne szüksége, fizeti a sürgősségi különdíjat is. A sürgősségre tekintettel adtam neki 14 órára egy időpontot az irodámban. Ügyfél nem, de két férfi megjelent hajszál pontosan az egyeztetett időpontban egy levelet hoztak a helyi NAV kirendeltségtől. Szolgálati igazolványt nem mutattak. Mondtam, hogy nincs velük ügyem, adják fel postán, és egyébként is ügyfelet várok. Az egyeztetett ügyfél nem jött nem is telefonált. Ekkor “ leesett a tantusz”, hogy ez egy álhívás volt, félrevezetés a hatóság részéről, hogy bizonyosan az irodámba találjanak. (Erről meg is győződtem visszahívás keretében.) Az eseteket követően - immáron tértivevényes levélben - kaptam egy határozatot a kézbesítés megtörténtéről. A szokásos jogorvoslati utat elindítottam a kézbesítés megtörténtének megállapítása ellen. Jelenleg a közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata iránti kérelem szakaszában vagyok.

Ezidáig azt gondoltam, hogy pestiesen szólva, ez “egyéni szocprobléma”, míg a Pesti Ügyvéd szaklap ezév januári számában hasonló esetről nem olvastam. A leírt esetben két NAV-os köztisztviselő egyenruhás rendőr kiséretében december 27-én az ügyvéd kolléganő lakásán - a lakás nem azonos az iroda címével - kívánt hivatalos iratot kézbesíteni. Ráadásul otthon sem volt csak két kiskorú gyermeke és a rájuk vigyázó nagymama. A kézbesítésnek ca. 20 perces folyamatos csengetéssel próbáltak érvényt szerezni. Az eset annyira megrémítette a nagymamát, hogy kénytelenek voltak vidékre menekülni a lakásból.

A magam részéről feljelentést tettem a Budapesti Nyomozó Ügyészségen hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás miatt, de az ügyészség álláspontja szerint itt semmilyen jogsértés nem történt, és a feljelentést elutasította. Hogy miben állt a közokirat-hamisítás? Az első - a futár - kézbesítő tevékenység leírása a kézbesítés beálltát tartalmazó végzésben azt tartalmazta, hogy adott napon, adott óra perckor megjelent az irodám előtt. Kapucsengőn hosszasan csengetett, mivel nem kapott választ, felhívta a mobil telefonomat, és hallotta is annak kicsengését, de nem vettem fel. (Irodám a kapucsengőtől számítva a 2. emeleten van, október hónap lévén zárt ablakkal.)

Mint írtam aznap az irodámtól ca. 50 kilométer távolságban lévő helyi bíróságon tárgyaltam. A “futár” által megadott időpontban a tárgyalóteremben ültem, telefonom a zsebemben volt “néma” üzemmódban. A végzésben megadott időpontot olvasva gondoltam, beszerzek egy igazolást az adott bíróság elnökétől, hogy a tárgyaláson ültem. Nem szokásos ugye, hogy ügyvéd igazolást kér arról, hogy védői minőségben részt vett a tárgyaláson, de hát az Elnök Asszony megértette ezt a nagyon fontos dolgot. Kiadta az igazolást, és postai úton elküldte nekem. Én becsülettel csatoltam is minden “panaszos” iratomhoz. Hogy a NAV vámszerve azt mondja, hogy semmi kivetni való nincs abban, hogy egy közokiratban bizonyítottan hamis tényállítás van, illetve a hatóság félrevezető telefonokat intéz felém és visszaél hivatali helyzetével, az még rendben is van, elvégre létezik a mundér védelme “jogelv”. De, hogy ez az Ügyészség szerint is rendben lévő dolog, az meglepett, mint a paraszt bácsit a zsiráf az állatkertben. Annál is inkább, mert lementettem, így megadtam az álügyfél által használt számot, még az álnevet is közölni tudtam. (Egyébként elég találó álnevet talált ki a NAV-os illető “Fejős”.)