Ügyészség célkeresztben

A "tábornokper" címen elhíresült kaposvári törvényszék katonai tanácsának ítélete nagy sajtó viszhangot kapott, illetve jogászszakmai körökben is komoly vitát váltott ki. A lényeg az volt, hogy a vesztegetés bizonyítékai közül a bíróság kirekesztette az ügyészség által jogellenesen beszerzett bizonyítékokat. Az ítélet indokolása szerint olyan vádalkut ajánlottak az egyik tábornoknak, amely a büntetőeljárási törvény szerint kizárt, illetve jogtalan előnyöket kínáltak számára.

Nos ezen ügy a figyelem középpontjába állította az ügyészség büntetőeljárásokban kifejtett bizonyítási tevékenységét. Szaktevékenységem egyike az adócsalással (költségvetési csalás) kapcsolatos büntetőeljárásokban való védői tevékenység. Az alábbiakban ezen ügyekben kifejtett ügyészi bizonyítás - álláspontom szerint aggályos gyakorlatát - veszem górcső alá.

Az adócsalás (költségvetési csalás) büntetőjogi értékelésénél elengedhetetlen a pontos elkövetési érték (köznyelven: elcsalt adó) megállapítása. Ez nem nélkülözhető sem a nyomozati, sem a vádemelési, sem a bírósági szakaszban. Az elkövetési érték eleve meghatározza, hogy szabálysértésről vagy bűncselekményről van szó. Bűncselekmény esetén annak minősítését, büntetési tételét is. Kettőszázezer forintig 2 év szabadságvesztés a felső határ vétség miatt. Efelett, de maximum kettő millió forintig 3 év szabható ki bűntett miatt. Efelett pedig 50 milló forintig 5 év (nem kötél, mint az ominózus viccben), az 50 milliót meghaladóan 10 év. Egyéb minősítő körülmény bűnszövetség, üzletszerűség az alacsonyabb összegeknél is felfelé mozdítja a büntetési tételt.

Látva fontosságát annak a ténynek, hogy forintra pontosan meg kell állapítani a vagyoni hátrányt, különösen figyelemre méltó, hogy mégis találkozhatunk olyan vádirattal, amelyben az elkövetési értéket egy adott számmal jelöli az ügyészség vagy tól-ig összeg szerepel, de olyan is előfordul, hogy "........Ft lehetett az adóhiány". Mindez azért is meglepő, mert a Legfőbb Ügyészség 2010-ben egy vizsgálatot folytatott le, amely többek között tartalmazta "az adóhiány megállapítására igénybe vett módszereket". Vizsgálat alá vonta az ügyészi joghátrány indítványozási és a bíróságok büntetés kiszabási gyakorlatát az adócsalások miatt.

A Legfőbb Ügyészség ezen vizsgálatának megállapítása szerint nélkülözhetetlen igazságügyi adószakértő kirendelése. Az csak akkor mellőzhető, ha egyszerűbb megítélésű az ügy, a feljelentés mellékletében már eleve okmányokkal alá van támasztva az adóhiány vagy pedig már eleve rendelkezésre áll az adóhatóság adóhiányt megállapító határozata, illetve az adóhiány egyszerű számítással megállapítható.

A fent vázolt problémát egy jelenleg folyamatban lévő, ítélethozatal előtt álló ügy lényegének ismértetésével szemléltetem.

Az ügy "főtárgya" regisztrációs adóra (köznyelv szerint "regadóra") elkövetett adócsalás. A vádlottak száma 14 fő. Mindegyikükhöz egy-egy személygépkocsi köthető, különböző típus, gyártási év, üzemmód (benzin-gázolaj), amortizációs kulcs, hengerűrtartalom. A vádirat a regisztrációs adó összegét egy-egy számmal jelöli. Ahhoz, hogy ezt milyen bizonyítékokkal támasztja alá, arról hallgat. Pontosan 15 hónappal az első tárgyalás után eljutottunk oda, hogy a bíróság megkereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy adjon tájékoztatást az adott gépjárművek után fizetendő regisztrációs adó összegéről. A NAV megküldte a megkeresésre a választ, és az abban szereplő összegek lényegesen alacsonyabbak (cca. harmada) mint a vádiratban szereplő összegek.

A válasz korrekten tartalmazta, hogy ez csak tájékoztató jellegű, mert nem áll rendelkezésre a forgalomba helyezés ideje, a környezetvédelmi osztályba sorolás ténye, ezáltal sem az amortizációs kulcs, sem a mérték nem állapítható meg.

Védőként indítványt tettem szakértő kirendelésére. A bíróság elutasította az indítványt mint szükségtelent.

Milyen következtetés vonható le ebből? A bíróság felmentő ítéletet fog hozni, ezért szükségtelen annak megállapítása, hogy mennyi is a nem elcsalt adó? Esetleg feltételezve, de nem megengedve bűnösséget megállapító határozatot fog hozni úgy, hogy nem ismert az adóhiány, vagyoni hátrány összege, így a minősítő körülmény is homályban marad?

Ezen kételyek is szemléltetik annak fontosságát, hogy az ügyészség már a vádiratban szakértői véleményt, adóhatósági határozatot, tételesen kiszámított adóhiányt - okmányokkal alátámasztottan - mellékeljen, mint bizonyítékokat.